A napokban ismét bebizonyosodott, hogy mekkora dolog az internet. Mint már korábban írtam, barátnőm megnyert egy EU-s fordítóversenyt, így hétvégén elutazott Brüsszelbe a díjátadóra, tesójával, GK-val. Én nem lehettem ott, de nyilván érdekelt hogy mi zajlik arrafele. Kiváló alkalom ez a videobeszélgetésre, az ottani hotelbe csak bedugják a kábelt, és a kb. 1000 km-es távolság megszűnik létezni. Amúgy is ritkán van lehetőségem iChat-elni, - mivel összvissz 3 contactom van - de még ilyen távolság mellett se próbáltam, olyan mintha a szomszédból beszélnének. Így esténként jó kis beszámolókat kaptam, és az sem mindegy, hogy a hang mellé vizuális élmény is társul. Tudom hogy ez egyáltalán nem újdonság, de engem akkor is lenyűgöz, hogy bármikor, bárkit hallhatok, láthatok, legyen bárhol, meg persze ha rendelkezésére áll a céleszköz.

És akkor még ottvolt az díjátadó élő közvetítése természetesen a neten. Komolyan, mintha ottlettem volna, és a barátnőm nekem mosolygott volna mikor átvette a díjat. Ha nem értettem mit magyaráznak franciául, csak rákattintottam a HU-ra és a szinkrontolmács máris érthetővé tette. Gyakorlatilag ezzel a lényeget láttam, hisz ezért utaztak. Persze ezen kívül voltak programok, városnézés, ami neten keresztül lehetetlen nyilván nem az. Ellenben kaptam rengeteg fényképet, de aki Annáékat ismeri, az tudja hogy ez alap.

Komolyan egyre hatalmasodik el a nettel rendelkezők és a nettel nem rendelkezők közti különbség.

Végezetül egy művészkép: